2012. július 21., szombat

3. fejezet: Biciklis balesetektől mindig megindul valami a nadrágomban



A szürke ötven árnyalata, harmadik fejezet, avagy Biciklis balesetektől mindig megindul valami a nadrágomban




Ana mesél Kate-nek a III. Christian Dexter RPattz Grey-el szervezett fotózásról. Kate nagyon izgatott lesz. Felhívja Ana figyelmét arra, hogy mekkora baromság is volt Grey kifogása:

- Túl szép véletlen ez, Ana. Talán inkább azért jött, hogy lásson, hm? - A szívem görcsbe
rándul a lehetőség gondolatára is, de rövid életű az örömöm. A kellemetlen, kiábrándító valóság az, hogy üzleti ügyben járt erre.

Inkább gyilkolós ügyben, tekintve a kábelkötözőket, kötelet, ragasztószalagot és az overállt. És különben is, Ana nem olyan különleges, hogy érdemes lenne meggyilkolni; ezt már nyilvánvalóvá tette az első bekezdésben. Kate és Ana elkezdenek civakodni azon, vajon Grey meg akarja-e dugni vagy sem és Kate részéről úgy hangzik, mintha nagyon szeretné meggyőzni másikat saját érdemeiről és szeretné, ha lefektetné Anát az előbb említett gyilkos. Sőt mi több, a könyvben eddig Kate megpróbálta kimondatni Anával, hogy mennyire jóképű Grey, amire a másik nem hajlandó. Emlékezzetek majd erre, ezt a témát később is fogjuk érinteni. Nem a különösen rafinált történet miatt vagy valami, szóval annyira ne éljétek bele magatokat. Csak tartsátok észben.

Kate-et megdöbbenti, hogy Christian megadta Anának a mobiltelefonja számát mire ő azt mondja, biztos csak azért adta meg, mert kedves akart lenni. Mert gazdag, híres emberek akarva-akaratlanul is kiadják a privát mobilszámukat. Ha Ana létezne, minden egyes alkalommal, mikor kinyitná a száját, szomorú harsonahangot hallanánk csak. Minden egyes alkalommal.

Mert ha összehasonlításképp megmutatnád neki a saját fényképét és összeégett idős emberek képeit, akiknek ráadásul bőrrákjuk is van, akkor is találna valamilyen módot arra, hogy elhiggye, ő a rondább. Ha olvasná a Mein Kampf-ot, valószínűleg azt mondaná „Milyen rendes pasi… hozzám képest.” Ha mindezek a dolgok bármelyik másik nővel történtek volna meg, az azt gondolná „hát, talán bejövök neki” és hízelegne neki a dolog. Oké, nem. Lényegtelen mennyire gazdag vagy jóképű is a férfi, bármelyik más vas- és fémkereskedésben dolgozó, szembenézve a bizonyítékokkal, hogy őket éppen a Vörös Sárkány cserkészi be, távoltartási végzés kérnének ellene és kivennének egy kis szabadságot. De nem így a Ötven Árnyalat világában, ahol ez a viselkedés egyáltalán nem hátborzongató, egy nőnek örömét kéne lelnie abban az elgondolásban, hogy egy gazdag, jóképű férfi vonzódik hozzájuk és aztán továbblépnének. Nem kéne, hogy jelentsen valamit.

És ebben nyugszik Ana második legnagyobb karakterhibája. Nála nincs átmenet, szürke (grey) terület (ez nem egy szóvicc. Nem fogom a szóvicceket lealacsonyítani azzal, hogy itt alkalmazzam őket. Ahhoz túlságosan is szeretem a szóvicceket.). Nem tetszhet Christian Grey-nek, hiszen ő nem teljesen, tökéletesen olyan ember, aki tetszene a férfinak. Josénak még azt a gesztus sem képes megtenni, hogy egyáltalán barát-alapanyagnak tekintse, és nem azért, mert nem vonzó, hanem mert a srác nem irodalmi hős. José nem elég jó Anának, Ana pedig nem elég jó a világnak

Ha már Josénál tartunk, egy fotós kell neki a munkához. Kate felveti, hogy mivel José bármit megtenne érte, kérje fel őt. Ana úgy érzi, hogy Kate „bosszantóan fölényes Joséval kapcsolatban.” Nem igazán értem a bosszantó részét. Az idegesíti, hogy Kate fölényes a srác részvételét illetően, ami igazából tényleg adott? Az idegesíti, hogy Kate fölényesen kezeli azt a tényt, hogy Ana tetszik Josénak, és ez Anát kellemetlenül érinti? Nem tudhatjuk. És azért nem tudjuk, mert ha bármelyik karakter is jobban ki lenne dolgozva, Ana virágáról törne le egy szirmot. Kate azt mondja Anának, hogy hívja Greyt-, hiszen kapcsolatban áll vele. Ana megsértődik a megfogalmazáson, mire Kate leteszi rá a kagylót, ezzel a fogással örökre bezárva magát aszott kis fekete szívembe.

Ana éppen Josét hívja, mikor Paul, a srác az előző fejezet végéről, belép a raktárba. Randira hívja Anát és rengeteg kérdése van Christian Grey-ről. Mert a kémia a lány és Grey között olyan, mint egy bumeráng; mindenkit pofán csap, minden jöttment járókelőt, csak Anát nem.
Ana azt gondolja:

Paul jóképű a maga tipikus amerikai szomszéd srác módján, de nem irodalmi hős, a képzeletem nem tud mit kezdeni vele. És Grey? - kérdi a tudatalattim, mondhatni, felvonja a szemöldökét.

Igen, Ana. Ő egy irodalmi hős. Ő Edward Cullen. Igaz, az irodalmi kifejezés talán egy kicsit erős, de nem azért vagyok itt, hogy az Alkonyatot kritizáljam. Bár lenyűgöz az a tény, hogy tudod, a tudatalatti csak mondhatni tudja felvonni a szemöldökét, az a fogalom már elkerülte a figyelmed, hogy a tudatos gondolat nem megy át a tudatalattidba.

Ana, minden amit tettetsz, hogy hiszel magadról, igaz. Borzalmas ember vagy.

José nem akarja elvállalni a munkát, mert „én helyeket fotózok, Ana, nem embereket”. Kate átveszi a telefont Anától és megfenyegeti Josét azzal, hogy az egyetemi lap nem csinál cikket a kiállításának megnyitójáról, ha nem teszi meg neki ezt a szívességet. Ana ezt „iszonyúan keménynek” véli. (A regényben eredetileg úgy volt, hogy „awesomely tough”, szóval nem iszonyúan, hanem lenyűgözően kemény. Az iszonyú szó is jó lenne, ha iszonyúan jó-ként vagy valamilyen pozitív jelzőként lett volna beleírva. Szóval a most következő pár mondatot nem fordítottam le emiatt, mert nem lenne értelme a magyar szöveget kritizálni.) Kate mondja neki, hogy hívja fel Grey-t.

Ana nagyon ideges, hogy Grey-t kell hívnia. Úgy érzem, hogy ezt a jelenetet ki kéne figuráznom, de igazából nem is tudom, hogy hol kezdjem. Úgy érzem magam, mint egy svédasztalnál, ahol annyit eszel, amennyit akarsz. Van itt minden, pizza, kínai, tenger gyümölcsei, jó kis sertésborda, de túl nagy a választék, annyi irányba lehetne menni, és hirtelen csak azon kapod magad, hogy makarónival és krumplipürével megrakott tányérral ülsz vissza a helyedre, mert túl elsöprő volt az élmény és szomorú leszel.

Bosszúsan nézek rá, és a farzsebembe nyúlok a névjegyéért. Mély, nyugtató lélegzetet veszek, és remegő ujjakkal beütöm a számokat.

Van itt még valaki, akinek az a zene ugrik be, amit a bombák megsemmisítésénél szoktak berakni a filmekben aztán pedig beraknak egy reklámszünetet? Legalább akkora a feszültség, mikor Ryan Seacrest (American Idol műsorvezetője) mondja, hogy a reklám után megtudjuk, kinek kell hazamennie.

A második csengetésre felveszi. Pattogó, nyugodt, hűvös a hangja.
- Grey.
- Öö... Mr. Grey, Anastasia Steele vagyok. - Nem ismerem meg a saját hangom, annyira ideges vagyok. Kis csend támad, és belül reszketek.

„Öö... Mr. Grey”? Imádom. A csávó megadta a mobilszámát. Felveszi és bemondja a nevét. Ki más lenne? Röviden elbeszélgetnek a fotózás részleteiről és Ana mindenféle reakciókat produkál, ahogy hallgatja a férfit. Hogy ha lenne egy Christian Grey reklám, a közepén megszólalna egy megtévesztően megnyugtató hang, amely azt mondaná „a kockázatokról és mellékhatásokról kérjük, kérdezze orvosát és gyógyszerészét, amelyiek lehetnek többek között remegő ujjak, ha nem ismeri fel a saját hangját, idegesség, reszketés, elakadó lélegzet, elvörösödés, ha hirtelen rájön, hogy a lakótársa nézi, kapkodó lélegzetvétel, ha képes mások arckifejezését látni telefonon keresztül és ez is, bármit is jelentsen”:

Valósággal ömlengek. Olyan vagyok, mint egy gyerek, nem pedig egy felnőtt nő, aki szavazhat és törvényesen ihat Washington államban.

Csak azért, mert nemsokára választások vannak, szeretnélek titeket emlékeztetni, hogy miközben tényleg ihattok és szavazhattok, nem ajánlatos egyszerre a kettőt. És ha valaha is akarnátok egy erotikus regényt írni, soha se használjátok az ömleng és gyerek szót egy mondatban. Kate teljesen le van döbbenve barátnőjére mennyire hatással van a telefonbeszélgetés. Annyira, hogy Ana teljesen nevetséges teljes nevét kell használnia:

- Anastasia Rose Steele, neked ez a pasi tetszik! Soha nem láttalak vagy hallottalak ilyennek... hogy bárki is így hatott volna rád. Vérvörös voltál.

Először is, még csak a harmadik fejezetnél tartok, és nem számoltam vagy ilyesmi, de már eddig legalább 157 alkalommal vörösödött el. Úgy látszik minden „hatással” van rá. Amennyit láttunk eddig az életéből, az semmi másból nem állt, mint különböző, látszólag teljesen negatív érzelmek sorozatából. Kate együtt lakik vele és ezt sohasem látta így? Másodsorban pedig, már megbocsáss, de mi a faszt csinálsz te egy ilyen névvel? Anastasia Rose Steele nem egy kortárs regény hősnőjének neve. Anastasia Rose Steele Jack és Rose lázongó tinédzser lányának a neve egy Titanic fanfiction-ben. Anastasia Rose Steele egy tényleges rózsa neve, amely nem virágzik még ideális körülmények között sem, ezzel keresetté válva a mester rózsatenyésztők körében. De ez nem egy kortárs regény hősnőjének neve.

Aznap este Ana nyugtalanul alszik, „füstös, szürke szempárról, overallokról, hosszú lábakról, hosszú ujjakról és sötét, felderítetlen helyekről” álmodva. Szóval vagy barlangászásról álmodik vagy Billy Joel ’Uptown Girl’ videóklipjéről. Az én értelmezésem szerint a sötét, felderítetlen helyek Billy Joel hajában vannak.

A következő reggel Ana, Jose és Travis (Jose barátja, aki valószínűleg szintén Quilete indián) Portlandbe utazik Ana kocsijával. Kate külön megy, mert ugye nem férnek be mindannyian Ana kis trükkös kocsijába. A Heathman hotelbe mennek, ahol a Grey-jel való fotózás fog lezajlani.

A szoba elegáns, fényűző, de nem hivalkodó.

És a logika megint elszállt. Hogyan lehet valami egyszerre fényűző, de nem hivalkodó? Felkészülnek a fotózásra (Anát felidegesíti Kate, de mivel állandóan felidegesíti, szerintem ez nem ért váratlanul titeket sem) és Christian Grey is megérkezik, mire Anából kitör legerősebb káromkodása:

Szent szar! Nyitott gallérú fehér inget visel és szürke flanelnadrágot. Kócos haja még nyirkos a zuhanytól. A látványától kiszárad a szám... átkozottul dögös.

Grey-t egy testőr-típusú csávó követi. Anát teljesen ledöbbenti Kate hogy bírja ilyen nyugodtan elviselni a csapásokat, amelyeket Grey dögössége mér rá. Ennél a pontnál szeretnélek titeket arra emlékeztetni, hogy ez egy Alkonyat fanfiction, szóval tulajdonképpen, ez az az úriember, akinek látványától Ana el akar csöppenni:



Megtörténnek a bemutatkozások:

- José Rodriguez, a fotósunk - mondom, és Joséra mosolygok, aki szeretettel mosolyog vissza rám. Hűvös a szeme, amikor rólam Greyre pillant.

Hölgyeim és uraim, tűz és jég! Szerintem José nem bírja ezt a Christian Grey csávót. Az jobban teszi, ha nem a rezervátum területén vadászik. Elkészülnek a fényképek Grey-ről, különböző pozíciókban, és ha jól értem, Ana egész végig csak ott áll és kábultan figyeli:

Kétszer találkozik a pillantásunk, és csak nehezen szabadulok borús tekintetétől.



Grey megkéri Anát, hogy sétáljon vele egyet. Mégis merre? A hotel körül? Jég kéne a szemére, vagy mi? Josénak ez nem is fontos, nem tetszik neki, hogy Ana a fiatal iparmágnással távozik. Grey meghívja a lányt egy kávéra. Azt tekintve, hogy mikor a férfivel kezet fogott, olyan volt, mintha megrázná az áram és a telefonbeszélgetéstől ömleng, csodálkozom, hogy már a folyosón nem ájult el.

- Van kedve velem kávézni?
A szívem a torkomban dobog. Randi? Christian Grey randim hívott. Csak azt kérdezte, innék-e vele egy kávét. Talán úgy gondolja, még nem ébredtem fel igazán, nyüszíti a tudatalattim. Ismét veszekedős kedvében van.

Imádom, hogy a földkerekség összes jelét küldözgeti Ana felé, és az annyira önbizalom-szűkében van és elnyomva érzi magát – önmagától, csak megjegyezném -, hogy képtelen ezeket a jelzéseket venni. Most fogadok, hogy mikor a pasi már szó szerint benne lesz, azt fogja gondolni „tuti nem akar lefeküdni velem”.

Mivel a sztori hajszálvékony és ezért ki kell tölteni valamivel, látunk egy megbeszélést arra vonatkozólag, hogy a felszerelés és az emberek hogyan fognak hazajutni, ha Ana nem tudja őket elvinni. Hál’ Isten Taylornak, a testőrnek a 4x4-ért, aki így mindenkit el tud vinni. Ez lesz majd a leghosszabb ’kákán is csomót keresés’, amit eddig csináltam (nem igaz), de nem tudom, mi köze van egy autó kerekeinek számának ahhoz, hogy hányan utazhatnak benne? A 4x4 nem egy autó, hanem a hajtáslánc típusa. Kicsit előremegyek, és elképzelem, hogy Ana otthagyja a barátait egy kávé miatt, és hagyja, hogy azok begyömöszöljék magukat egy pickupba. Egyébként is, Anának nem kéne mindenki hazavinni, csak Travis-t és Josét, mivel Kate külön kocsival jött és feltehetőleg a Mercedes CLK-jának vannak hátsó ülései. Taylornak nem kéne senkit sem hazavinnie. Ez az egész eszmecsere a hazautazásról a férjemre és anyósomra emlékeztet, mikor elkezdik megtervezni az utazást és én meg állok mellettük és újra-meg újra elismétlem a helyes megoldást, csak azért, hogy aztán mellőzzék a saját idióta ötletük miatt. Miután Grey arra utasítja férficselédjét, hogy vigye haza az egész csapatot, így könnyedén úgy manipulálja a helyzetet – pénzének és hírnevének köszönhetően – hogy Anának már nem lehet több kifogása a kávét illetően. Elbűvölő figura. Semmi sem szexisebb annál, mikor egy férfi el akar szigetelni a barátaidtól, sőt mi több, agresszíven teszi ezt. Úgy oldják meg, hogy Ana kocsit cserél Kate-el.

Emlékeztek még, hogy a fejezet elején, Kate szinte követelte, hogy Anának tetsszen Grey? Nos, ezt történik:

- Ana, van valami ebben pasasban... - Figyelmeztető a hangja. - Tényleg remek pasi, de azt hiszem, veszélyes. Főleg egy olyan lánynak, mint amilyen te vagy.

Szerintem Kate megtalálta Grey vas- és fémáru nyugtáját. José helytelenítően néz, egyáltalán nem hasonlítva ezzel sem Jacobhoz, miközben Kate leteremti Anát, mert az kávézni szeretne a férfival, de végül megenyhül, így Bella és Edward elmegy kávézni.

Elindulok a folyosón, a térdem remeg, a gyomrom liftezik, a szívem szabálytalanul dobog. Christian Greyjel fogok kávézni... és utálom a kávét.

Persze, hogy utálod a kávét, Ana. Mindent utálsz. Mert borzalmas vagy.

Grey megfogja Ana kezét, miközben a kávézóhoz mennek, és megtudjuk, hogy Ana sohasem fogta még senkinek a kezét. Senkiét. Soha. 21 éves és még nem fogta senkinek a kezét. Részesei lehetünk minden unalmas lépésnek, ami egy kávézóhoz vezető úton előfordulhat, úgy mint például, négy háztömbnyit sétálni. Megállni a piros lámpánál. Elmagyarázni, hogy nem szereted a kávét, inkább teapárti vagy. Hogy hogyan iszod a teádat. Várni valakire, aki beáll a sorba. Olyan, mintha senki sem mondta volna E.L Jamesnek, hogy mint írónő, ezeket mind egy sorba lehetne sűríteni. Megértem, hogy el akarja nyújtani a feszültséget. Még aközben is, hogy Grey-re vár, Ana néz rá, csodálja „ahogyan a nadrág a csípőjére simul” (most komolyan? Mire simulhatnának még? Portlandben mindenki a térdénél hordja, vagy a mellbimbójuknál? Ez már a második alkalom, hogy Ana megcsodálja Grey nadrágját, ahogyan az a csípőjére simul.), és arról álmodozik, hogy a férfi hajába szeretne túrni. De ennél a pontnál már, mindezzel az állandó elvörösödéssel, szempilla alól való felpillantással (honnan máshonnan nézne? Szempillái fölött? Szempillái mellett?), ajakharapdálással és úgy általános elgyengüléssel és ömlengéssel a férfi közelében, megértettük, köszi. Megértettük, hogy szexinek találja. Amit én, mint az olvasó, nem értek, hogy az hogy lehet, hogy már 40 oldalt olvastam ebből az úgymond életet megváltozató, erotikus irodalom egy meghatározó darabjából, ami új életet lehel a szexmentes házasságokba és eddig semmi, de abszolút semmi szexuális töltetű nem történt. Hacsak nem számoljuk ide azt a jelenetet, mikor mint az ötödikesek kuncogva arról beszélgetnek, hogy Grey leveszi a ruháját barkácsoláshoz, hogy azok nehogy tönkremenjenek.

Ana túl sokat vörösödik el. Most fogom kidobni. Egy bekezdés végén egyenesen lángol az arca. A dialógusban van egy olyan sor, mikor vérvörös lesz. Ana nem tud miről beszélni, mivel ő annyira alávaló és alatta áll Grey-nek, szerinte.

- A gyenge fekete teát szeretem - motyogom magyarázatképpen.
- Értem. A barátod?
Hogy ki? Mi?

Köszönöm, Ana, hogy te is össze vagy zavarodva. Kicsoda a barátja? A tea? Egy gyenge, fekete srác? Egyik sem. Szóval, ahogy megkérdi, hogy mire gondol, abban a másodpercben, hogy Ana válaszol, témát változtat, és megkérdezi, hogy José a barátja-e. Azután Paul után érdeklődik, a vas- és fémáruboltból. Talán ő lenne Ana barátja? Csak azért kérdezi, mert „idegesnek tűnik férfiak társaságában”. Ez a leghátborzongatóbb, date-rape-s (date rape: mikor valakivel randizol, és az drogot tesz az italodba, utána megerőszakol) mondat, amit egy romantikus regényben valaha is olvastam és olvastam régebben pár old school, megkérdőjelezhető tartalmú, erőszaktevős regényt. De mond még jobbat!

- Ijesztőnek találsz. - Bólint. - Nagyon őszinte vagy. Kérlek, ne süsd le a szemed. Szeretném látni az arcodat.

(Az ’ijesztőnek találsz’ mondat félre van fordítva. Eredeti szöveg: ’you should find me intimidating’ vagyis ijesztőnek is kéne, hogy találj.) Már értem, amerikai nők miért bolondulnak bele ebbe a férfiba. Ki ne akarna egy ilyen pasit, aki nem akarja, hogy nyugodt legyél, és így könnyű legyen manipulálni téged, és aki úgy bánik veled, mint egy tárggyal, akit ki kéne állítani, hogy mindig a férfi kedvére tehessen? Grey Anát „nagyon tartózkodónak” találja, csakúgy, ahogy egy természeti csapás lehet tartózkodó.

- Kivéve persze, amikor elpirulsz, ami elég gyakran előfordul. Szeretném tudni, miért pirulsz el. - Bekap egy falat muffint, és lassan rágcsálja anélkül, hogy levenné rólam a szemét. Mintha csak végszóra tenném, elpirulok. Szent szar!

Mostantól, bármikor Ana azt mondja, „szent szar”, azt fogom képzelni, hogy ezzel az írás minőségét fejezi ki. Christian elmagyarázza, hogy nem szeretné, ha a keresztnevén szólítaná őt, mivel csak pár embernek engedte ezt eddig meg és Ana semmiféleképpen sem tartozik még közéjük. Anának elég alacsony az önbecsülése, szóval el is fogadja ezt és újrafókuszálja irritációját Kate-en, azon lamentálva, hogy bezzeg Kate mennyivel szebb nála és neki kéne Grey-jel kávéznia. Anának az nem esik le, hogy Christian nem fog olyan nőkkel randizni, akiket nem lehet alacsony önbecsülésükön keresztül irányítani.

Azért, mert ez a könyv az, ami, Christian meginterjúvolja Anát, ahogy az korábban meginterjúvolta őt. Az a probléma ezzel a résszel, hogy nem derül ki semmi új információ. Ana szüleiről eddig is tudtunk, de legalább a titokzatos Mr. Grey-ről többet megtudhatunk. Jobban érdekelne, ha nem lenne ekkora elsőosztályú fasz, szóval így bevallom átugrottam azt a részt, amiben leírja, hány testvére van és a szülei mit dolgoznak. Meg voltam lepődve, hogy nem élnek mind együtt egy nagy acél és üveg és fehér mészköves és acél és üveg és acél házban valahol.

Ahogyan elhagyják a kávézót, Ana úgy érzi, teljesen elszúrta az egészet. Még mindig azt hiszi, hogy a férfi valami világlátott, higgadt nőt akar, és úgy érzi, ő nem elég jó. Azt már nem tudja, hogy pont a ’nem elég jó’-sága tetszik Grey-nek. Felajánlja, hogy visszakíséri a lányt a hotelhez, és az úton, olyan dolog történik, amely egyáltalán nem hasonlít ahhoz az eseményhez, ami Bella és Edward között zajlott le a forksi középiskola parkolójában. Köze sincs hozzá.

- A francba, Ana! - kiált fel Grey. Olyan erővel rántja meg a kezemet, hogy visszafelé is mintegy zuhanok. Egy biciklis suhan el alig néhány centire mellettem az egyirányú utcában, menetiránnyal szemben.
Mindez nagyon gyorsan történik. Az egyik pillanatban elesek, a következőben a karjában vagyok, és a mellkasához szorít. Beszívom tiszta, egészséges illatát. Frissen mosott vászon és valami drága tusfürdő illata van. Megrészegít. Mélyen belélegzem.

Látjátok, kocsi sehol. Ha egy kocsi lett volna, az gyanús. De ez csak egy biciklista. És miközben az Alkonyatban, Edward Bellának az ütközéstől való megmentése egy fordulópontot jelent, a fordulópontot, mikor Bella felfedezi, valami nincs rendben a Cullen családdal, addig az Ötven Árnyalatban ez az a fordulópont, amelynél az általában aszexuális Ana, életében először rájön, hogy szeretne valakit megcsókolni. Ez az egyetlen célja ennek a majdnem-ütközésnek. Ez az eset felébreszti az alvó oroszlánt és ez az oroszlán rohadtul be van indulva. Pillantásában elveszve Ana arra gondol, hogy, idézem: „huszonegy évem során most először azt akarom, hogy megcsókoljanak. A számon akarom érezni a száját.”.

Mikor az Alkonyat-széria harmadik könyvét olvastam, azt mondtam magamban, „sose lesz Stephenie Meyernél rosszabb író, egyszerűen lehetetlen”. Szinte felelősnek érzem magam az Ötven Árnyalat miatt, mintha ezzel a gondolattal én átkoztam volna el mindannyiunkat. Az univerzum arcába néztem, beleröhögtem és azt mondtam, rajta! És ez történt. Egy 21 éves nő, aki eddig egy férfihoz sem vonzódott, csupán azért, mert nem bántak vele rosszul, és akinek a szexuális ébredezését egy majdnem-baleset indítja el.

23 megjegyzés:

  1. Tényleg szent szarnak fordították magyarban? Csak mert borzalmasan hangzik. xD Nem, bocsánat. Az egész könyv borzalmasan hangzik. Becsülöm az idegeidet ha tényleg elolvasod.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, szent szarnak van fordítva, minden idézet a hivatalos fordításból van :D hát, köszi, második fejezetnél még nem jutottam tovább, de egyébként így majdnem el is olvasom, ahogy az idézeteket keresem.

      Törlés
  2. Nagyon jó volt ez a rész is! :D Csak így tovább! :P

    VálaszTörlés
  3. heyho, én csak most találtam erre a blogra - tumblr segítségével hallelujah - és wOOW. kurva jó ahogy csinálod, a hollywood hírügynökségre emlékeztetsz (ha nem ismered, akkor ezer bocsánat ÉS ISMERD MEG +elszégyeli magát, hisz ő csak jót akart tenni a felhívásával, de egy kicsit erőszakosra sikeredett, egy könnycseppet morzsol el+) szóval plíz kíp goin ok end hörry áp vith dhe nyúv csepter

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. woohoo! :D kösz szépen! ugye az a youtube-on az a srác, aki a filmkritikákat csinálja? mert akkor ismerem, bírom is. ne sírj :'( oké, oké hörri lesz, lehet holnap fordítok egyet :P (egyébként a kommenteden kurva jót röhögtem)

      Törlés
  4. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ miért jön belőlem elő a mazochista énem?? Minél többet olvasom ezt, annál inkább éled bennem a vágy, hogy elolvassam az eredeti kalapnyi #pacikakát#. hány fejezetes amúgy ez a csoda?:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ha akarod, adok linket, ahol letöltheted :D 26, szóval még jó kis móka van hátra :P

      Törlés
  5. kérek linket :D most már komolyan beleolvasok. ha nem is olvasom el végig, de bele fogok olvasni... :D köszi előre is :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. http://www.scribd.com/doc/100047044/A-szurke-otven-arnyalata
      szerintem töltsd le, nehogy letöröljék :D Egyébként meg van az egész trilógia angolul, ha az is érdekel. Elküldhetem mailben.

      Törlés
  6. Szia SadStatue!

    Sajnos már törölték a linket, kissé megkéstem az idei bestseller elolvasásával, úgy látszik. Igazán csak a kritikák miatt kíváncsi lennék, hogy mi ez az őrület. Ha neked megvan letöltve el tudnád küldeni nekem e-mailban?
    Előre is köszi!
    Üdv: Callie

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Callie!

      Persze, szívesen, csak írd le az e-mail címed :D

      Törlés
  7. Hát ezt nem hiszem el! :D Körbe röhögtem a szobát amikor olvastam a cikkedet :D Művészien "fikázod" le a könyvet :D Egyszerűen imádni való a szarkazmusod :D Nagy vonalakban nekem is ez a véleményem a könyvről. A borús tekintetes rész vitte a pálmát, meg még néhány :D

    Üdv: Reyres.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon örülök a kommentednek, de ugye tudod, hogy én csak fordítok, és az eredeti bejegyzéseket nem én írtam? :D

      Törlés
  8. Ave ,e borús reggelen...

    Bocsánatot kérek az ömlengős, hosszú kommentekért. Ha idegesít stb. nyugodtan szólj rám és leállok.
    Azt hiszem egy hete csöppentem az ötven árnyalat világba, azóta még mindig a feldolgozás szakaszában vagyok:)
    A bosszantó, hogy eredetileg a honlapom reklám szegélyén olvastam a könyvcímet és megtetszett a cím.
    Nálam a címek a legveszélyesebbek. Ha felkelti az érdeklődésem akármit is írnak róla, akkor is legalább bele akarok olvasni.

    De ismét igaz az állítás a reklámok veszélyesek! Egy idő után függőséget okoznak. nálam most Grey-függést.
    Jó a kritika ismét:D
    Két kedvencem van: a gyilkos ügy, és a barlangászás álom:) belegondolva ez tényleg így van.
    Hogy is mondjam. Lehet azért nem utáltam annyira a könyvet mert én kiléptem az Ana szemszögből, nekem Ana a narrátor aki szépen leközvetíti számomra Grey karakterét. És azért lehet nagyon kritizálni a könyvet, mert Ana szemszögéből tényleg elviselhetetlen.
    Én bevallom Ana hétköznapjait épp csak átfutottam, én a Grey nagyjeleneteket vártam. és igazán csak azokat olvastam...persze ez is gyakorlat kérdése, ha vki szóról szóra elolvas egy könyvet...húh hát én talán tizenöt éve csináltam ilyet??? amikor három soros szabályokat magoltam a suliban:)))

    Ami nem érdekel azt miért is olvasnám el főleg szórakozásból? Az már nem is szórakozás! Úgyhogy én túlléptem a minden sort akkor is elolvasok ha belealszom is..és akkor a harmadik fejezet Grey:

    Telefonálás. Na mégis mit kéne Anastásiának reagálnia? Akkor nézzük a párbeszédet:
    csörr.csörr.
    - Grey.
    - Anastasia.

    Jupiii!!! tudjuk ki kivel beszél! sokkal jobb tényleg.
    Mellesleg Ana lehet hogy titkon volt telefonoskisasszony. akiknek alapszabály: Ahhoz hogy bizalmas viszonyt vehess fel a hívott féllel ismételgesd a nevét, fűzd a mondataid közé a hívott fél keresztnevét! így egy nem felejted el kivel beszélsz, kettő, úgy érzi amit mondassz személyesen neki szól. Lehet szakmai berögződés nála a múltból :D
    Amúgy a kritikákat is lehet tovább gúnyolni. Nem kell azért mindenbe belekötni, ha mindenban hibát keresünk még a szórakozásban is akkor mi a fenének szórakozik valaki? Ja persze a kritikaírónak ez munka! Hoppá! Ok akkor jöhet a szavak kiforgatása...
    Tehát Grey: szinte látom magam előtt. Vezeti az audiját, lehúzott ablakkal, biztonságosan, megcsörren a telefon, Grey le sem veszi a szemét az útról, két csörrenés és kapcsol. Grey sosem nézi meg ki hívja a magánszámát csak fontos emberek hívják, tehát szokásos stílusában beleszól: Grey.
    Hosszú nyöszörgés csend bizonytalan Mr. Grey, Anastasia Steele vagyok...tehát felhívta! Látom ahogy Grey arcán szinte megjelenik egy önelégült kis mosoly. Kár hogy nem Grey szempontból íródott, mert érdekesebb lenne ez egészen biztos.
    Ég és föld. Ez a két ember annyira ellentétes, hogy szinte fáj, hogy miért Ana megközelítésből kell ezt olvasni.
    De szeretem Grey mondatait. Megfontolt, nyugodt, gördülékeny. Átgondolt: Mennyire örülök, hogy hallom a hangját!... és a búcsúnál: Alig várom, Ms Stelle! - amit szóban, ennyi ismeretség után bele lehet tölteni egy béna telefonbeszélgetésbe, ez a pasi megtette! És ami meglepőbb: Ana észre is vette! Jé!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És végre találkozik Kate és Grey. A lánynak a szeme sem rebben. Hűvösen kezet fog Grey-jel Grey udvariasan érdeklődik a hogy léte felől...sajnos Grey felismeri a nőben, hogy uralkodó típus. Greynek pedig alávetettek kellenek, mint Ana. Egy Kate nem marad ott ahova rakta, egy Kate az Grey stílusában visszavág, burkoltan, hidegen, irányítóként. Kár.

      És elhangzik a sorsdöntő mostmáraztánegyértelmű kérdés. Tehát kávé.
      Egyszerűen lehengerlő a pasi. Pikk-pakk elintéz mindent, elhárít minden akadályt, nála nincsenek kifogások, neki egy tekintet, egy telefon, egy parancs és nincsenek gátak, minden mederben van.
      Igen az Ana típusú lányok biztos láttak már ilyen pasit. Mert a Kate félék meg tuti hogy nem.

      Nem érzek agressziót Greyben. Igen irányít, minden problémára vannak tervei, megoldásai. Jobb mit a matematikai feladatmegoldókulcs. Ana nem veti közbe hogy Állj már le öregem, ez az én vetítésem. Nem mondja, hogy kopj már le, nem veszed észre, hogy utálom a kávét és maradok a José szinten, akik lehet nem izgatnak fel, de megbízhatóak!

      Nem Ana szinte kétségbeesetten piheg előtte és már-már könyörög a tehetetlenségével, hogy vigyél már a hotelszobádba és dugj meg!

      Egyszóval Ana cselekvés és döntésképtelen. Ezért Grey kiveszi mindezen nagy fáradságokat a kis butus kezéből és ő irányít helyette. De a hangsúlyban a viselkedésben azért érezzük, hogy Grey aki mindig mindenre max. turbóval figyel, a kis félszeg Ana minden rezdülését lesi. Ana meg éppen nem ez a jaj ne én a barátaimmal akarok hazafelé furikázni hangulatban van. Szóval Grey tisztán átlát a szitán: a csaj kifogásai valóban szappanbuborékok.

      Semmi agresszió. vagy ha igen, akkor a kedves kritikaíró még nem tapasztalt igazi agressziót!
      ÉS igenis tud szexis lenni az, ha egy pasi képes elintézni dolgokat! Finoman, feltételes mondatokkal, de cselekedve!

      Szerintem az sokkal kevésbé szexi ha egy pasi mindenre csak visszakérdez, és azt várja a nő intézkedjen helyette!
      Szóval igen én azt mondom Greyben éppen ez a szexi, ez az amitől a kis buta liba Ana is elalél! és egy ilyen pasi közelében garantáltan a kritikaíró is érezhetné: hozzá képest egy nagy nulla!

      Kate is felismerte az alfahímet! Hoppá! Ideje vészjelzéseket leadni, igaz Kate is rájött már Anát milyen könnyen lehet irányítani és befolyásolni...de ezt mégse egy pasi tegye vele! Hogy képzeli!

      Grey türelmesen vár a folyosón a lányra. És hogy egyértelmű legyen nem ő osztotta le a lapokat csak akkor vigyorodik el, amikor Ana bejelenti: mehetnek kávézni.

      Vagyis a kocka csak most lett elvetve!!!
      Kijöhetett volna Ana úgy is, hogy igazad van Kate! Ez a pasi nekem, egy szűznek túl veszélyes. Nem mehetek el vele kávézni! Menjünk együtt haza. Kimegy a folyosóra. Grey a falnak dőlve vár rá. A lány elé lép. Grey szürke szemeivel nyugodtan ránéz:
      - Sajnálom Mr. Grey. Ez a történet itt most véget fog érni.
      - Ahogy óhajtja, Miss Stelle. Örülök, hogy megismerhettem - Grey arcvonásai megkeményednek, szeme palaszürkévé válik, hűvösen biccent, és Taylorral a sarkában távozik. Új alárendeltet kell keresni. Vége.

      Törlés
    2. szia!

      Azért én sok dologgal nem értek egyet. Azért van különbség a között, hogy valaki akarja, hogy a férfi irányítson, és a között, hogy annyira kétségbeesett meg gyámoltalan, hogy igazából bármit megengedne a férfinak. És itt azon van a hangsúly, hogy akarja. Mert igazából Ana csak egy valamit tud, hogy akar, és az Grey. Grey-nek pedig nem tudom, hogy miért fontos a lány, igazából azon kívül, hogy kibaszottul odavan a férfiért, nem is kell neki több. Érzi, hogy tudja irányítani -amit egyébként Kate nem használt ki, ahogy te mondtad-, és mikor kérdezgeti, hogy mi a véleménye valamiről, meg se várja szinte a választ, már a pasikról kezdi el kérdezgetni. Gratulálok. Azért egy első igazi, személyes beszélgetésnél szerintem nem ennek kéne az első kérdésnek lennie, de mindegy.

      "Egyszóval Ana cselekvés és döntésképtelen. Ezért Grey kiveszi mindezen nagy fáradságokat a kis butus kezéből és ő irányít helyette. " Azért ennek nem így kéne működnie, mert azért ez elég lenéző a nőkkel szemben, hogy majd akkor a férfi tudja mit kell csinálni.

      igen, kijöhetett volna úgy, hogy akkor nem megy kávézni, de akkor ő nem lenne Ana. Ana bármit megtenne, hogy a férfi társaságában legyen, nyilvánvalóan nem fog rájönni 10 mp alatt, hogy hopp, tényleg nem kéne elmennem vele. Nem lenne túl realisztikus. Aki eddig is így viselkedett, nem fog megváltozni.

      Törlés
    3. nos így van Ana bármit megengedne a pasinak. Hát erre mondom hülye aki hagyja. Tehát amit Grey megtehet azt azért teheti, mert Ana hagyta magát! sőt engedte, vagy éppen kérte rá. Ez van.

      Törlés
  9. Ja, és még azt tenném hozzá, hogy például az már eleve nem egy jó jel, ha csomó részt átugrasz :P "persze ez is gyakorlat kérdése, ha vki szóról szóra elolvas egy könyvet" Hát, szerintem nem gyakorlat kérdése, mert szerintem, az emberek többsége azért ha olvas egy könyvet, az olvassa, nem csak átfutja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ha arra érdemes egy könyv akkor igen, minden szót érdemes elolvasni. Nem vagyok biztos benne, hogy én minden szót elolvastam ötven árnyalatból, lehet csak 49-et. ;)tudhattam volna hogy az a fránya egy árnyalat volt, ami miatt ilyen tévesen ítélem meg hőseinket a történetben...

      Törlés
    2. de bagoly mondja verébnek, ugyanis én legalább úgy írok, hogy én már 49 árnyalatban végigolvastam a könyvet, aki a hetedik fejezetnél tart, az még nem látja ennyi árnyalatban sem a könyvet

      Törlés
    3. ja és megjegyzésként, a kritikaíró sem olvasott el minden részt!!!! amit fordítassz, hoppáá!!! nem olvasta el azt a részt amben éppen a magáról oly szűkszavúan beszélő Grey elárul valamit is, Grey szüleiről szóló résznél legalábbis ezt vallja be nekünk...amúgy igaz amit ír, mostantól a szent szart én is az írás minőségére fogom érteni...:) így élvezhetőbb

      Törlés
    4. hát ez az, hogy ennél a könyvnél nem is érdemes mindent elolvasni :'D igen, láttam, hogy nem olvasta, na de majd én is eljutok odáig, aztán jól elolvasom, mit tudunk meg Grey-ről :P

      Törlés